Valószínűleg megbukott az az elmélet, hogy mi csak a rasszizmus áldozatai vagyunk, ha szerte Európában minden egyes országban utálnak minket. Még nyugaton is, ahol aztán tényleg megfordul a világ összes etnikuma, valamiért mi, cigányok vagyunk azok, akiket utálnak nem csak a fehérek, de a feketék, az arabok, a kínaiak, meg a hottentották is. 

Nehéz manapság úgy megszólalni cigányügyben, hogy az embert a nagyon progresszív és radikális roma jogvédők ne bélyegezzék kirekesztőnek, homofóbnak, vagy nácinak. 

Nehéz, mert a cigány közélet elmúlt harminc évének meghatározó arcai még mindig nem érzik úgy, hogy ideje lenne méltóságteljesen a háttérbe vonulniuk, és átadniuk a helyet az időközben felcseperedett cigány értelmiségnek, akik új ötletekkel állnak elő a cigányok felzárkóztatását illetően. 

Ráadásul mi, cigányok úgy nőttünk fel, hogy az idősebbjeinket tisztelni kell, mert mindenki a nagybácsink, a nagynénink, a bátyánk, vagy a lalánk, még akkor is, ha vér szerint semmi közünk nincs egymáshoz. Tisztelnünk kell minden idősünket, azokat, akik az apáink, vagy anyáink lehetnének és nekik bizony bármiben ellentmondani hatalmas tiszteletlenség.

Különösen érdekes helyzetet teremt ez a pesti cigányok körében, ahol mindenki ismer mindenkit, papíron mindenki szeret mindenkit, valójában viszont van köztük egy széles családi réteg, akik az évtizedek alatt beszivárogtak úgy a közintézményekbe, mint a civil szférába, és ha tetszik, ha nem, a cigányok képviseletében tolják ugyanazt a roma agendát közel harminc éve. Még akkor is, ha a legtöbb bal-, és jobboldali cigány együttesen csömörlött már meg tőlük az évtizedek alatt, de ezt kimondani a legtöbbjük fél, mivel a véleménye hangos kimondásával a megélhetését tenné kockára. 

Nehéz úgy az övéktől eltérő véleményt kimondani, hogy ne vegyék azt személyes sértésnek, és ne indítsanak publikus lejárató kampányt az ellen, aki cigányként kritikát mer róluk, vagy a cigányokról megfogalmazni. Aki mégis megteszi, az könnyen válik nácivá, homofóbbá, kirekesztővé és áldozathibáztatóvá akkor, amikor kimondja, hogy nekünk, cigányoknak is igencsak sok vaj van a fülünk mögött, és valószínűleg megbukott az az elmélet, hogy mi csak a rasszizmus áldozatai vagyunk, ha szerte Európában minden egyes országban utálnak minket. 

Még nyugaton is, ahol aztán tényleg megfordul a világ összes etnikuma, valamiért mi, cigányok vagyunk azok, akiket utálnak nem csak a fehérek, de a feketék, az arabok, a kínaiak, meg a hottentották is. 

Szóval nehéz megszólalni, és ellenvéleményt mondani úgy, hogy ne legyünk tiszteletlenek, árulók, meg nácik, attól függően, hogy a véleményünk mennyire sarkos és határozott. 

Járóka Lívia, Fideszes Európai Parlamenti képviselő valójában hatalmas bátorságról tett tanúbizonyságot akkor, amikor cigány értelmiségiként beállt a Fideszhez. A sok, főként baloldali hangos cigány előbb megpróbálta beoldalazni, és valamilyen előnyhöz jutni általa, majd miután azzal szembesültek, hogy Járóka elhatárolódik az addigi mainstream roma agendától, júdásnak kiáltották ki, és kitaszították abból a láthatatlan roma értelmiségi körből, ami harminc éve csak elégedetlenkedik és úgy vergődik, mint egy csokor partra vetett hal. 

Az ideológiai különbözőséggel nincs baj. Pontosabban csak a baloldali cigány közéleti és megmondó embereknek van baja azzal, ha egy cigány értelmiségi nem abban látja a megoldást a cigányság problémáira, amiben ők. 

Egészen elképesztő módszereik vannak, például titokban, sunnyogva megkörnyékeznek minden új arcot a cigány politikában, vagy közéletben, előbb bókolnak annak elért sikereiért, majd megpróbálják kipuhatolni, hogy az illető milyen ideológiát, vagy agendát képvisel, és ha az ellenkezik az övékkel, akkor huss, mint aki sosem járt ott, ugyanolyan sunnyogva elvonulnak, mint ahogyan érkeztek, azzal a különbséggel, hogy a publikum előtt annak munkásságát semmilyen formában nem ismerik el. 

Valamiért az a szemlélet is aktívan él bennük, hogy nekik előjoguk van cigányügyben megnyilvánulni, megszólalni, cigányokat képviselni, még akkor is, ha legitim felhatalmazásuk nincsen erre. Semmitől nem riadnak vissza, ha kell, politikai fronton harcolnak tovább egészen addig, amíg tényleges politikai lépéseket kellene tenniük, vagy javaslatokat kellene megfogalmazniuk. 

Merthogy elégedetlenkedésen, meg a nácizáson túl ugyanis nincs közös cigány képviselet, nincs közös javaslattevés, mert mindegyik kakas akar lenni a maga kis szemétdombján és szólóban akar a cigányok megmentőjeként tündökölni. Tisztelet a kivételnek. Annak a kevés kivételnek, akit azonnali hatállyal próbálnak meg likvidálni a közéletből, vagy ha másképp nem megy, végtelen lejárató kampányt folytatnak ellene akár életében, akár halálában. 

Ugyan azt hangoztatják, hogy a politikai baloldal nem teheti meg, hogy Jobbikos jelöltet állít közös ellenzéki összefogásban, de amikor a baloldal megkérdezi tőlük, hogy milyen tényleges megoldást tudnának helyette javasolni, hangos filozófiai elméletek vázolásába kezdenek, önreflexióra buzdítanak, Hitlerről mesélnek, meg arról, hogy a cigány életek is számítanak. 

Kedves cigány bátyáim, laláim, meg testvéreim, a legnagyobb tisztelettel kérdezem tőletek, hogy milyen politikai szerepvállalást vártok a pártoktól, ha ti magatok egymással sem bírtok egyenrangú félként bánni, ha ti mind azt gondoljátok saját magatokról, hogy Magyarország cigány értelmiségi rétegét ti neveltétek ki, és hogy az elmúlt harminc évben bármilyen formában a közéletben színre lépett cigány nektek köszönheti azt, hogy egyáltalán létezik? 

Milyen szerepvállalást vártok a politikai pártoktól, ha az elmúlt harminc évben - miközben kulcsotok volt számtalan politikai lehetőség ajtajához - semmilyen változást nem értetek el a magyarországi cigány politikában? 

Van ám annak hátránya is, hogy a pesti cigányok közt mindenki ismer mindenkit. Mégpedig az, hogy mi nem csak egymás a nyilvánosság felé prezentált arcát, hanem egymás sötét oldalait és titkait is ismerjük. Azokat, amelyeknek a fiók mélyén tartásáért bármit megtennénk.

És amit - a pozíciónkhoz mérten - meg is teszünk.