Bár a baloldali pártok olykor-olykor azért szót emelnek értünk, a tapasztalat azt mutatja, hogy a cigányokat választópolgári szerepkörükön túl, politikai szereplőkként azért ők sem tartják egyenrangú partnernek. 

Miután Borsod 6-os választókörzetében az ellenzék elfogadta a Jobbikos Bíró Lászlót közös jelöltként, a pesti cigányok felhördültek, és drámázva adnak hangot a dühüknek és csalódottságuknak. Teszik ezt úgy, hogy elsősorban Bírót és a Jobbikot támadják, nem pedig a baloldali pártokat vonják felelősségre azért, hogy azok megszegték a nekik tett ígéretüket.

Újra felvetődik a kérdés, hogy ha a baloldali pártoknak tényleg annyira fontosak a cigányok, mint ahogy azt hangoztatják, és ha tényleg elkötelezték magukat arra, hogy nem támogatják a rasszizmus semmilyen formáját, akkor miért fogadták el a nemrégiben sztojkázó Bírót közös ellenzéki jelöltnek úgy, hogy a cigányok nagy részének felháborodása borítékolható volt.

Kérdéses, hogy az ellenzéknek szerencsés volt-e Bírót indítania közös ellenzéki jelöltként, és ha őszinte választ akarunk adni, hát joggal mondhatjuk azt, hogy nem. Nem szerencsés olyan politkust támogatni, akinek valaha is rasszista megnyilvánulásai voltak, még akkor sem, ha azóta ezért már bocsánatot kért, és akkor sem lenne az, ha éppenséggel szélsőbaloldali pártot képviselő politikusról lenne szó. 

Az is érdekes, hogy míg a baloldali és jobboldali média egyaránt előszeretettel említi Bíró antiszemita kijelentését, úgy annak sztojkázásával nem foglalkoznak ugyanolyan lelkesedéssel, és valamiért sokkal fontosabbnak tartják Bíró zsidókhoz, mint cigányokhoz intézett bocsánatkérését.

Ezzel párhuzamban, bár hasonló tettei voltak a Fideszes Pócs Jánosnak és a DK-s Budai Imrének, úgy tűnik, azokon valamiért könnyebben átsiklik az ember fia feltehetően azért, mert a cigányok valamiért úgy hiszik, hogy a Fidesz-KDNP-nek és a DK-nak számítanak, és hogy politikusaik cigányozása csak egy véletlen nyelvbotlás volt. 

Miután egyértelmű, hogy a Momentumnak vidéken nincsen szavazóbázisa, és Borsod hatos körzetben egy Momentumos jelölt indítása egyértelmű kudarcot jelentett volna, az ellenzéki pártok nyilván mérlegelték, hogy ki mögé érdemes beállniuk ahhoz, hogy megdöntsék a Fidesz-KDNP kétharmadát. Így döntöttek hát Bíró mellett. 

Miután Bíró támogatása nem csak felháborodást váltott ki, de remek alapanyagot is szolgáltatott a kormánymédiának annak lejáratásához is, és miután a döntés a cigányok nagy részét felháborította, logikusnak tűnik, hogy tényleges ellenzéki összefogásról inkább akkor lehetett volna beszélni, ha az ellenzék - a helyi cigány lakosság nagy számát figyelembe véve - közösen beállt volna a körzet egyetlen cigány jelöltje, a független Váradi Gábor mögé. 

Az, hogy ezt mégsem tették meg -arra enged következtetni, hogy egyik politikai pártnak sem érdeke, hogy a térségben cigányember kerüljön hatalomra, mert bár a baloldali pártok olykor-olykor azért szót emelnek értünk, a tapasztalat azt mutatja, hogy a cigányokat választópolgári szerepkörükön túl, politikai szereplőkként ők sem tartják egyenrangú partnernek. 

Visszatérő elem, hogy míg a jobboldalon, a Fidesz-KDNP színeiben több cigány politikust is láthatunk, köztük Farkas Flóriánt és Járóka Lívia EP képviselőnket, addig a baloldalon nemhogy európai, de hazai parlamenti képviselőt sem. 

Vélhetően azért, mert ha lenne, úgy kiderülne, hogy a cigányok sem hülyék vagy árvák, és megfelelő képzettség és lehetőség birtokában ők is képesek lennének ellátni a saját képviseletüket. De mivel úgy tűnik, hogy a cigányok sajnálata és nyomorban tartása érdeke a mindenkori baloldalnak, így az is érthető, ha nem engednek maguk közé értelmes cigányt, és főleg nem olyan pozícióra, ahol az hatalommal, vagy döntési jogkörrel bírhatna. 

Erre jó példa Szanyi Tibor ISZOMM pártja is, akik bár alelnökükké választottak egy cigányt, szemmel láthatóan arra hatalmat már nem adtak neki, hogy az kiálljon a sajátjaiért, és hogy a vezénylésével legalább ők, baloldali pártként a cigányok elvárásainak megfelelve a baloldali, egyetlen cigány jelölt Váradi Gábort támogassák Borsod 6-os körzetében. 

Úgy tűnik, a többségi társadalom sajátja, hogy míg közülük sokan elkötelezetten dolgoznak a romák megsegítésén és integrációján, addig a legtöbben közülük képtelenek félretenni az atyáskodó szerepüket, és  képtelenek a cigányokat egyenrangú partnerként kezelni.

Természetesen tisztelet a kivételnek, de lehet az szociológus, szociális munkás, vagy politikus, a legtöbb közülük a cigányügyet nem cigány szakértők bevonásával képzeli megoldani, hanem olyan nem cigány szakemberekkel, akik kívülállókként saccoják meg, miként lehetne a cigányügyet a legjobban kezelni. Az elmúlt évtizedek gyakorlata azt mutatja, hogy ha netán mégis bevonnak egy cigány szakembert a folyamatba, annak döntéshozatali jogot, vagy hatalommal bíró pozíciót biztosan nem adnak. 

Erre tökéletes példa a jelenlegi kormány cigánypolitikája is, ahol bár futnak roma integrációs projektek, a kormány még az általa elismert, egyetlen legitim cigány szervezetének szakembereit sem engedi részt venni a projektek kidolgozásában, ehelyett inkább -egyetlen alternatívaként - az általuk elképzelt és kidolgozott integrációs programtervezetet tukmálják rájuk. 

A cigány vezetőknek tehát túl sok választásuk nincs, vagy elfogadják a felkínált alternatívát, bólogatva háttérbe vonulnak és élvezik az anyagi támogatást, vagy ragaszkodnak a saját szakembereikhez és elképzeléseikhez, de pénz nélkül maradnak. 

Ezért nincs hát látszata a sok évtizednyi roma integrációnak, meg annak a sok euró miliónak, amit az Európai Unió az elmúlt közel két évtizedben öntött már a cigányügybe. Mert a tényleges problémákra rálátó, azokat a saját bőrükön tapasztaló, és azokra alternatívát kínáló cigány szakembereket a felzárkózási programok kidolgozásában nem engedik szerephez jutni. 

Visszatérve tehát Borsodba az ellenzék Bíró indításával mellényúlt, amikor a cigányok kontra nem cigányok fontosságát mérlegelte, mert ugyan a nem cigány szavazók feltehetően nem, de a cigány szavazók minden bizonnyal nemcsak hogy beálltak volna Váradi Gábor mögé, de annak kampányát a Jobbikostól a Momentumos cigányig egységesen és önkéntesen mind segítették volna. 

Így viszont marad a sok elégedetlen és frusztrált cigány jogos felháborodása, és csalódottsága, és a dilemma, hogy a Fidesz-KDNP kétharmadának megdöntése, vagy a Jobbik büntetése legyen a fontosabb.

A baloldali pártoknak meg marad a kudarc, amivel a következő választásokon fognak szembesülni, és a hálátlan feladat, hogy újra meggyőzzék majd a cigányokat arról, hogy emberszámba veszik őket. 

A most háborgó cigányokat viszont kéretik a baloldali pártoknál háborogni és azokat számonkérni arról, hogy miért szegték meg a nekik tett ígéretüket, mert a jelenlegi helyzetben ők sokkal inkább hibásak, mint a térségben a nem cigány szavazók által biztosított, erős bázissal rendelkező Bíró László. 

Képek: hvg, hírolvasó, bvh 

Számos videó kering most Jakab Péter olykori cigányozásáról, de sok, magát értelmesnek tartó cigány valamiért képtelen megérteni a tartalmat és nem tud túllépni azon, hogy Jakabnak a rák egye ki a gyomrát. Bíró László nem a Jobbik, hanem az ellenzék közös jelöltje, mégpedig abból is a legerősebb. 

Az előző posztom nagy vihart vert elsősorban a Fidesz szavazók körében, ami nem meglepő, hisz nyilván megijedtek azon az ellenzéki összefogáson, amivel most szembesültek. Valószínűleg attól is, hogy cigányként azt próbálom elemezni, hogy mi rejlik a nácizás és a roma élet is számítozás színfalai mögött. 

Az előző posztomban azt próbáltam boncolgatni, hogy lehet a Jobbikot antiszemitizmussal, vagy cigányellenességgel vádolni, de sajnos ugyanakkora vállszélességgel lehet a Fideszt, vagy a DK-t is. Hogy miért, azt a posztomban részletesen kifejtettem, így most nem mennék bele, de annyit azért hozzátennék, hogy a rasszizmust nem a Jobbik találta fel. A Jobbikból azóta kivált radikálisok új gyűjtőhelye már a Mi Hazánk Mozgalom, akik valóban szélsőséges ideológiát követve próbálnak megoldást találni az össznépi együttélésre.

Számos videó kering most Jakab Péter olykori cigányozásáról, de sok, magát értelmesnek tartó cigány valamiért képtelen megérteni a tartalmat és nem tud túllépni azon, hogy Jakabnak a rák egye ki a gyomrát, de erről majd egy későbbi posztban írok részleteiben. 

Bíró László nem a Jobbik, hanem az ellenzék közös jelöltje, mégpedig abból is a legerősebb. 

Sajnálatos, hogy a baloldali érzésű cigányok jelölteket indítanak, amivel semmi mást nem fognak elérni, mint azt, hogy elvisznek 1-2 százalékot azok szavazataiból, akiknek szintén elegük van a Fideszből, de meg vannak vezetve és próbálják elhinni, hogy a Bírón túli ellenzéki jelöltek esélyesek a győzelemre. 

Nézzük hát azokat az ellenzéki jelölteket, akikre Bírón kívül szavazni lehet. Kezdjük a magát függetlennek valló Tóth Ádámmal, akit függetlensége mellett valamiért mindig és mindenhova elkísér Szanyi Tibor, az ISZOMM párt alelnöke. 

Az ISZOMM párt kétségkívül legnagyobb erénye az, hogy a pártok közül elsőként cigányt juttattak alelnöki pozícióhoz, amely nem bevett gyakorlat. Mégis, felmerül a kérdés, hogy ők miért gondolják úgy, hogy a rendészeti múlttal rendelkező és szinte suhanc Tóth Ádám méltó ellenfele lehet akár Koncz Zsófiának, akár Bíró Lászlónak, és méginkább felveti annak a kérdését, hogy ők, cigánypártólóként miért nem a körzet egyetlen cigány jelöltje mögé álltak be.

Koncz Zsófiára nem azért fognak szavazatok érkezni, mert ő annyira tehetséges, vagy mert sokat tett a környékért, hanem azért, mert a Fidesz-KDNP szavazói mindent meg fognak tenni azért, hogy megmaradjon a kétharmaduk, így ha a jelöltjük történetesen egy süket-néma, mozgássérült és analfabéta párttag lenne, őt is nyugodt szívvel elindítanák. Ezzel szemben lássuk be, Koncz Zsófia egy nagyon kellemes megjelenésű fiatal hölgy, aki bár küllemében megfelel, tartalmilag mégis kevés azzal a kampánnyal, hogy az édesapja örökségét akarja továbbvinni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még a magyar zászló színét sem sikerült eltalálnia. 

Gondoljuk ugyanakkor végig, hogyan lehetséges az, hogy Szanyi Tibor hirtelen a semmiből felbukkanva alapított egy új pártot, amelybe szimbolikusan beültetett egy cigány alelnököt is, és máris úgy érzi, hogy megméretteti magát Tóth Ádám kampányán keresztül. Ráadásul a párt egyik alapító tagja Székely Sándor országgyűlési képviselő, így az ISZOMM máris országgyűlési képviselettel bíró párt lett, akinek valamiért nagyon fontos az október 11-i borsodi választás. Bár Szanyi elmondása szerint szándéka a NER hatalom megdöntése, és magát Orbán Viktor miniszterelnök kihívójának aposztrofálja, lássuk be, neki nagyjából annyi esélye van Orbán Viktorral szemben, mint az általa Borsod6-ban indított Tóth Ádámnak Koncz Zsófiával, vagy Bíró Lászlóval szemben.

Az a kérdés is felmerül, hogy milyen költségvetés alapján működnek és kampányolnak, vagyis, hogy ki biztosítja erre a fedezetet. Cigány körökben azt rebesgetik, hogy egyetlen célja az ellenzék gyengítése. Hogy ez így van-e, vagy sem, azt nem firtatom, mert nem áll rendelkezésemre bizonyítani sem ezt, sem pedig az ellenkezőjét. 

Nézzük a körzet másik jelöltjét, a kampány egyetlen cigány jelöltjét, Váradi Gábort. 

Váradi Gábor baloldali érzésű cigány, akinek tényleges tervei között szerepel a környéken élők élethelyzetének jobbátétele. Ha a cigányoknak választani kell Tóth Ádám és közte, a mérleg egyértelműen felé billen el, ugyanis cigány összefogással ő méltó ellenfele lehetett volna a kormánypárti jelöltnek. 

Az, hogy Szanyi cigány alelnökkel lobbizik, mégsem a cigány jelöltet támogatja kérdéseket vet fel arról, hogy ők valóban fontosnak tartják-e a cigányok cigányok általi képviseletét, és ha igen, úgy miért nem álltak be inkább Váradi Gábor mögé. Talán ebből is látszik, hogy nem létezik és feltehetően soha nem is lesz cigány összefogás, még akkor sem, ha a többségi társadalom ezt próbálja belőlünk kisajtolni. 

De felvetődik az összellenzék felelőssége is abban, hogy bár a térség lakosságának negyven százaléka cigány lakos, az általuk közösen megtámogatott jelölt nem a cigány induló, hanem egy attól politikailag viszonylag távol elhelyezkedő Jobbikos lett. 

Miután hat ellenzéki párt közös ellenzéki jelöltként elfogadta a Jobbikos Bíró Lászlót a maga múltjával együtt, felvetődik a kérdés, hogy ők miért nem a cigány jelölt mögé álltak be közösen. 

Ha megnézzük a száraz tényeket, abból egyértelműen kiderül, hogy jelenleg a térségben Bíró László a kormánypárt legerősebb jelöltje. Ezt lehet reszelni, meg húzogatni, a lényegen nem változtat, mert Bíró Lászlónak a számok alapján már megvan az a bázisa, aki biztosan szavazni fog rá, szemben a másik két jelölttel, akiknek a megfelelő felfuttatásáig nem lett volna elegendő idő. 

Egyrészt ezért fogadta el az ellenzék közös jelöltként Bírót, másrészt pedig azért, mert annyira azért nem zavarja őket Bíró múltbéli sztojkázása, hogy az kizáró ok legyen az ő támogatásában. 

Annak tényét, hogy a cigányok szegregációjára össznépi igény van egyre többen firtatják, köztük Orsós János, a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola alapító-igazgatója is, és mint már korábban utaltam rá, rasszista megnyilvánulásokért nem kell a szélsőjobbi Mi Hazánkig menni, mert a néppárti Jobbikos Bíró mellett cigányellenes tettei voltak nem csak a Fideszes Pócs Jánosnak, aki kazánba zárt egy cigányt, de a DK-s Imre Lászlónak is, aki Hitlert éltette. 

Tehát, összegezve leírtakat azt láthatjuk, hogy egyrészt a kétharmad megdöntésére jelenleg a Jobbikos Bíró László a legerősebb jelölt, másrészt az ellenzéki politikusoknak össznépileg nem olyan fontosak a cigányok, mint azt hirdetik, harmadrészt pedig azt, hogy a cigányok egymás torkát is elvágják a hatalomért, ha kell.

Az, hogy az ISZOMM párt cigány alelnöke baloldali érzésű cigányként képes Szanyi döntését elfogadva nem a cigány jelölt mögött kampányolni csak hab a tortán, és kérdéseket vet fel, hogy neki alelnökként mekkora hatásköre van a párt működésére, és ha nagy, akkor vajon hogyan bír tükörbe nézni reggelente, amikor az egyetlen cigány jelölt elleni kampányára indul.

Fotó: Facebook, pestibulvár, atv, északhirnök

Érdemes lenne tehát a magukat értelmesnek gondoló progresszív cigányoknak - akik most arra buzdítják a borsodi cigányokat, hogy bárkire szavazzanak, csak Bíróra ne - elgondolkodniuk, hogy milyen következményekkel jár az ő infantilis és sértődött kampányuk. 

A Borsod hatos számú választókörzetében közelgő választás miatt az elmúlt napokban érezhetően felpörgött a kampánygépezet úgy a kormánypárti, mint az ellenzéki oldalon.

A kormánypárti média minden etikát és erkölcsöt hátrahagyva lobbizik azért, hogy az ellenzék közös jelöltjét, a Jobbikos Bíró Lászlót minden tekintetben lejárassa, vagy legalábbis rossz színben tüntesse fel. Tény, hogy ehhez Bíró László maga adott nekik megfelelő alapanyagot a nemrégiben történt judapestezésével és sztojkázásával. 

A Fidesz médiabirodalom összes kis és nagy ágyúsa célkeresztjében Bíró van most, és ez október 11-ig biztosan így is marad. A Fidesznek a kétharmad múlik ezen a választáson, így semmi sem drága nekik azért, hogy a jelenlegi pozíciójukat megtarthassák. Természetesen Farkas Félixet, a roma nemzetiségi szószólót is bevetették, aki szerint ma Magyarországon a cigányok kilencven százaléka már dolgozik, aki szerint nincsen se diszkrimináció, se rasszizmus, mert ha valaha volt is, azt a Fidesz-KDNP kormány az elmúlt tíz év alatt már megszüntette. Hogy ő egy másik dimenzióban él-e, vagy csak jó a fizetése, azt most inkább nem firtatnám, de akár még az is előfordulhat, hogy mindkettő. 

Még az Európai Parlamenti képviselő Hídvéghi Balázs is Bíró ellen kampányol Brüsszelből, akinek ezek szerint nem akad fontosabb tennivalója. Felmerül a kérdés, hogy akkor mit keres ott. De megszólal az ügyben kicsi és nagy egyaránt, a Fidesz-család karöltve dúdolja a lejáratókampányának dallamait, és arról énekel, hogy a Jobbik balliberális párttá vált, aki a szemkilövető Gyurcsánnyal kötött frigyet, és hogy a közös ellenzék beállt a neonáci Bíró László mögé. 

Nem tudom eldönteni, hogy ennyire arrogánsak, vagy szimplán annyira naívak, hogy nem jut eszükbe az az opció, hogy bármelyik ellenzéki párt összeáll bárkivel is, ha ez kell ahhoz, hogy boruljon az ő kétharmaduk. 

Érdekes módon a Fideszt nem zavarta ennyire a rasszizmus sem akkor, amikor a képviselőjük Pócs János kazánba zárta és begyújtott a cigány alkalmazottja alá, sem pedig akkor, amikor Orbán Viktor lemigránsozta a hazai cigányokat. Ezek sajnos nem érték el a Fidesz birodalom ingerküszöbét és most is úgy próbálnak tenni, mint ha mindenki más rasszista lenne, csak ők nem. 

De nézzünk egy kicsit a dolgok mögé. 

A Pesti Srácok 2020. április és júniusa között 100 millió forint állami támogatást kapott, a riporterei mégis tagadják, hogy a Fidesz megrendelésére dolgoznának. Előszeretettel készítenek riportot Bíró László állítólagos strómanjairól, de valamiért eszükbe nem jut ugyanolyan lelkesedéssel oknyomozni és feltárni Mészáros Lőrinc, vagy Tiborcz István hirtelen meggazdagodásának körülményeit, még akkor sem, ha a tíz leggazdagabb magyar közül kettő a jelenlegi minszterelnök családi-baráti körébe tartozik és akik annak kormányzása alatt váltak milliárdosokká. 

De az sem érdekli őket, hogy Szíjjártó külügyminiszter úr vajon állami, vagy magánszerepében jachtozott az  Adrián, és az már csak hab a tortán, hogy mindezt tette akkor, amikor a kormányzati direktíva azt harsogta, hogy "több Balaton, kevesebb Adria". 

Nyilván minden szentnek maga felé hajlik a keze, meg mindenki félti a megélhetését, így még valahol érthető is, ha bizonyos médiafelületek bizonyos pártok ügyének előmozdításán, vagy feltárásán és lejáratásán dolgoznak, de meglepődve tapasztaltam, hogy a Pesti Srácok a Facebook csoportjában kampány végéig tartó elnémítást alkalmaz szankcióként, ha a Fidesz holdudvar korrupciós ügyeit firtatják. 

De térjünk vissza a cigányokhoz. Nem is tudom eldönteni, hogy siralmas, vagy inkább nevetséges az, amikor a Jobbik veszekszik a Fidesszel arról, hogy melyikőjük rasszista. Van ennek valami pikantériája, és nem is a politikai skálán elfoglalt helyük miatt, mert amint az mindjárt kiderül, az teljesen lényegtelen. 

Nézzük meg, hogy mi a helyzet a balliberális oldalon, nézzük, ott vajon tényleg szeretnek-e minket, cigányokat. A DK-s László Imre nemrégiben azzal kavart nagy port, hogy elismerte Hitler munkásságát, és azt mondta, idézem: "Adolf Hitler megérdemelte, hogy annak idején a Time magazin 1938-ban az év emberének választotta". Később aztán a DK-s Niedermüller képviselő próbált szépíteni, hogy hát de László Imre nem is úgy gondolta, de lássuk be, ez is pont ugyanolyan kellemetlen, mint Bíró, Orbán, vagy Pócs sztorija. Sőt. Pócs János nem csak beszélt róla, hogy mit gondol a cigányokról, hanem hatalmával visszaélve ezt meg is mutatta. Kazánba zárt egy cigány embert, majd begyujtott alatta, és a Fidesz ezt némán fogadta, ami arra enged következtetni, hogy nem volt ellene kifogásuk. Akkor félve kérdezem, mi a különbség a Fidesz és a Mi Hazánk Mozgalom között azon túl, hogy az egyik hangosan is kimondja azt, amit a másik csak gondol. 

Érdemes lenne tehát a magukat értelmesnek gondoló progresszív cigányoknak - akik most arra buzdítják a borsodi cigányokat, hogy bárkire szavazzanak, csak Bíróra ne - elgondolkodniuk, hogy milyen következményekkel jár az ő infantilis és sértődött kampányuk. 

A borsodi választásoknál a Jobbikos Bíró és a kormánypárti Koncz Zsófia mellett több független jelölt is felbukkant a semmiből, köztük a Szanyi Tibor féle ISZOMM párt támogatottságot élvező Tóth Ádám, és a küllemre jobboldali, de lélekben baloldali cigányok támogatottságát élvező Váradi Gábor. 

Míg Koncz Zsófia csak éppen hazarepült a washingtoni külügyi munkatárs állásából szerencsét próbálni, hogy az apja nyomdokaiba tudna-e lépni, addig Bíró László ismeri a vidéket és őt is ismerik. Nem véletlen hát az sem, hogy ő a legerősebb ellenzéki jelölt. Ha Bíró kerül ki győztesen, az nem azt fogja jelenteni, hogy a Jobbik kormányra kerül, és a Mi Hazánkkal együtt sorfalat állít a cigányokból, hanem azt, hogy megdönti a Fidesz jelenlegi kétharmadát. 

Ezt ismerte fel az ellenzék is, és ezért nyeli le a békát az ideológiában a Jobbiktól nagyon távoli Momentum, vagy DK is. Felesleges tehát egyéb jelölteket indítani, mert egyrészt senki nem ismeri őket, így támogatottságuk a győzelemhez biztosan nincs, másrészt elvihetnek olyan fontos szavazatokat, amik bebiztosítanák az ellenzéki győzelmet. 

A pesti cigányok ezt miért nem akarják megérteni? Nekik vajon melyik a fontosabb? Az, hogy az elveik győzedelmeskedjenek és maradjon a kétharmad, vagy az, hogy az ellenzék teljes összefogásban képes legyen végre azt megdönteni? 

Fotó: pestisracok

Bogdán váratlan halálesete tökéletesen megmutatta, hogy se cigány összefogás, se cigány közösség, sem pedig cigány szerveződés nincsen Magyarországon. És nem is lesz. Mindenki tolja a saját kis szekerét, a nagyon harcedzettek béke Nobel-díj hiányában ideológiai követőtáborra tettek szert, de valójában csak mégjobban megosztják a hazai cigányságot.

A legtöbb cigány előszeretettel beszél a rasszizmusról, a diszkriminációról és arról, hogy mi a baj a többségi társadalommal. Kevesebb szó esik azonban az érme másik oldaláról, a cigányok fehérek felé nyilvánított rasszizmusáról, illetve a cigányságon belüli hatalom-, és pozícióharcokról. 

A cigányok gádzsók felé való rasszizmusát most nem boncolgatom, mert sokkal fontosabbnak tartom, hogy beszéljünk arról, ami a cigány közéleti és politikai szereplők között történik. 

Az alapvető különbség a progresszív baloldali és jobboldali érzésű cigányok között nem a rasszizmus létének tagadása, hanem annak kiváltó okainak felismerése és azok kezelése. Míg a progresszív balliberális romák szeretik azt hangoztatni, hogy mindenki rasszista és erről mindenki tehet, csak mi, cigányok nem, addig a jobboldali, vagy nacionalista érzésű cigányok megpróbálnak ezen túllépve alternatívákkal is előállni. 

Van legitim Roma Parlamentünk, és egy tőle teljesen független Országos Roma Önkormányzatunk, van számos önjelölt radikális jogvédőnk, és megmondó emberünk, de nincs elég politikusunk, vagy olyan közéleti személyiségünk, aki mögé a cigányok nyugodt szívvel és egységesen sorakoznának fel. Bogdán László, Cserdi polgármester, mint jelenség tökéletesen példázta a magyarországi cigányok megosztottságát, mert míg ő alternatívát kínált arra, hogy a cigányok emberhez méltó életet éljenek, számos radikális, elsősorban baloldali érzésű cigány Bogdán sikereit megpróbálta aláásni, és teszi ezt a mai napig. 

Arra hivatkozva teszik ezt, hogy Bogdán szerintük diktátor volt, aki rabszolgaként tartotta a cserdi a cigányokat, és aki azok szemetében túrkált általa feleslegesnek vélt kiadások után kutatva. Azt is hangoztatják, hogy majd jönnek a cserdi cigányok és jól megmondják, Bogdán micsoda diktátor volt velük, de két hónappal Bogdán sajnálatos halála után sem érkeztek még meg.

Így marad tehát a progresszív cigányok ellenkampánya, akik szerint amit Bogdán a cigányokkal tett, azt nem lehet megtenni, mert a cigányok azok akkor is csak áldozatok maradnak, ha mindezt velük egy cigány polgármester teszi, aki valójában egy identitászavaros, náci eszmét képviselő és öngyűlölő cigány (sic!). 

Az viszont nem fogalmazódott meg egyikükben sem, hogy Bogdánt a legjobb szándék vezérelte, és hogy szakmai pályafutása alatt többet tett le az asztalra, mint a neves cigány közéleti és politikai szereplőink az elmúlt három évtizedben együtt. 

Fájt nekik Bogdán sikere, fájt, hogy minden politikai oldalról neves politikusok és közéleti személyiségek mutatkoztak és fotózkodtak vele, fájt nekik, hogy Bogdán learatta azokat a babérokat, amikre ők ácsingóznak évtizedek óta. 

Bogdán váratlan halálesete tökéletesen megmutatta, hogy se cigány összefogás, se cigány közösség, sem pedig cigány szerveződés nincsen Magyarországon. És nem is lesz. Mindenki tolja a saját kis szekerét, a nagyon harcedzettek béke Nobel-díj hiányában ideológiai követőtáborra tettek szert, de valójában csak mégjobban megosztják a hazai cigányságot .

Bár az Országos Roma Önkormányzat a cigányok legitim megválasztott képviselete, a szervezeti egységet átszövő politikai és közéleti szálak, illetve érdekek semmi újat nem tudnak felmutatni az elmúlt évtizedekkel szemben. Ennek elsődleges hátránya az, hogy nagyon kevés olyat lehet közülük felmutatni, aki pályafutása során nem keveredett valamilyen bűnügyi, sikkasztási, csalási, vagy pénzmosási ügy gyanújába. Ez már magában példázza a képviseleti szervezet komolyságát és megbízhatóságát. 

De térjünk vissza arra a senki által nem firtatott, mégis nagyonis létező jelenséghez, ami a cigányok egymás közötti rivaizásáról, és eltiprásáról szól. 

Ha már annyira kiáltozunk, hogy minden gázsó rasszista és nem enged minket, cigányokat érvényesülni, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon a cigányok miért nem képesek egymás munkásságát, véleményét, politikai pártállását tiszteletben tartani. 

A helyzet jelenleg ugyanis úgy néz ki, hogy a nagyon kevés, cigányokkal foglalkozó prominens posztokon túl -ahol őket mutogatni lehet- a gázsók cigányt nem alkalmaznak. Valamikor készült is ilyen jellegű felmérés is, ami arról szólt, hogy a tanult értelmiségi cigányok legtöbbike -ha felvételt nyert valamilyen prominens szerepre - csak cigányokkal kapcsolatos állást tölthet be. Vagyis a nagypolitikában elképzelhetetlen, hogy mondjuk az egészségügyi miniszter, vagy államtitkár cigány legyen, míg a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárságon szerephez juttatnak több cigány származású szakembert is, de csak olyan pozíció erejéig, ahol nincs döntéshozatali joga még akkor sem, ha erre egyébként szakmailag alkalmas lenne. 

Annak vitatása, hogy ez miért van így most nem célom, viszont felmerül a kérdés, hogy mi történik a legitim, cigányok által vezetett képviseleti szervezetek, alapítványok esetén, ahol elvileg rasszizmus vádjával nem lehet a vezetőket megvádolni.  

Nyilván mindenki félti a helyét, és mindenki próbál helyezkedni, de kérdezzük meg, hogy lehet-e cigány összefogásról beszélni akkor, amikor egy cigány politikus, vagy közéleti személyiség szándékosan ignorálja a feltörekvő cigány értelmiséget, vagy legfeljebb annyit enged meg neki, hogy a saját elképzeléseit félretéve az ő szekerét tolja. 

Sajnos még mindig nem elég széles a cigány értelmiségi réteg ahhoz, hogy az államigazgatás, vagy az akadémia minden pillérét megfelelő számú szakemberrel lássa el, és az a maréknyi, aki viszont ezt megtehetné kiszorul a piacról a hataloméhes és egyébként alulképzett és mohó cigány politikusaink és közéleti szereplőink miatt. 

Magyarul kimondva a már pozícióhoz jutott cigány - még ha analfabéta is- amikor felismeri a nála okosabbat, szebbet, vagy tehetségesebbet, akkor nem lehetőséget kínál neki az együttműködésre, hanem félve attól, hogy felszínre tör az ő dilettantizmusa, a helyét féltve inkább ignorálja, vagy megsemmisíti azt. 

Ez történik nem csak a hazai, de európai szinten is, és igaz ez nem csak a hazai, de európai politikusainkra és civil szervezeteinkre egyaránt.

Milyen roma integrációért és felzárkózásért dolgozik tehát az a cigány, aki bármilyen felzárkózással kapcsolatos szakmai sikert csak akkor ismer el, ha azért a saját mellét verheti? 

Milyen cigány politikus az, aki tanácsadónak nem vesz fel maga mellé cigányt, mert fél, hogy az őt túlnövi és a helyéről kitaszítja? 

Milyen összefogás az, ahol a másik cigány véleményének elhallgattatásáért és romaintegrációban tett lépéseinek eltiprásáért minden megteszünk? 

Vajon az ilyen politikusok és közéleti szereplők ténylegesen azzal a szándékkal dolgoznak, hogy a romákat képviselve és érdekeiket figyelembe véve cigányügyben előrelépés történjen, vagy inkább azért, hogy a saját karrierjüket építsék? 

Miért van ennyi karrierista és megélhetési cigány politikusunk és közéleti személyiségünk? 

És miért beszélünk egyáltalán arról, hogyan néznek minket semmibe a gádzsók, és hogyan dikszriminálnak minket akkor, amikor mi magunk se cigány összefogásról, sem pedig közös nemzetről nem beszélhetünk? 

Egy dolog azért van, ami közös bennünk: a rivalizálás. 

Majd ha ezen túlnőttünk és képesek leszünk nemzetben gondolkodni, joggal kérhetjük számon a gádzsókat is. Addig viszont talán jobb, ha hallgatunk. 

Pont ilyen és ehhez hasonló képzésekre van szükség ahhoz, hogy a cigányügyet a jelenleg nagyjából kilencven százalékban birtokló vadliberálisok képzése ideológiai elkötelezettség miatt legyen választva, nem pedig azért, mert nincs alternatíva. 

A napokban olvastam egy cikket arról, hogy a Budapest Corvinus Egyetem roma női influenszerképzést indít, melynek elsődleges célja -idézem- "hogy a felvételt nyert hallgatók hatást gyakoroljanak a szűkebb és tágabb környezetükre, és hozzájáruljanak a romákról alkotott, sokszor negatív médiakép újragondolásához a modern világ új eszközeivel." A kezdeményezés mindenképpen hatalmas előrelépése a jobboldalnak ahhoz, hogy elkezdje végre felépíteni a progresszív baloldal cigány agendájának alternatíváját. 

Pont ilyen és ehhez hasonló képzésekre van szükség ahhoz, hogy a cigányügyet a jelenleg nagyjából kilencven százalékban birtokló vadliberálisok képzése ideológiai elkötelezettség miatt legyen választva, nem pedig azért, mert nincs másik. Mert félreértés ne essék, a politikai beállítottság szabadon választható, csak a magukat nagyon liberálisnak gondoló cigányok gondolják úgy, hogy az ő joguk eldönteni, a cigányoknak össznépileg mit szabad és mit nem. És lássuk be, hogy a jobboldali cigányok alulreprezentáltsága miatt ők nem is jutnak olyan lehetőségekhez, mint baloldali társaik, legyen ez saját akaratukból hozott, vagy rájuk erőszakolt döntés. 

A progresszív baloldalnak hosszú évek óta fut egy hasonló, fiatal cigánylányokat célzó médiaképzése, aminek szervezői a Nyílt Társadalom Intézet köreihez tartoznak, így természetesen a programot kezdeményező és kivitelező szervezet is. 

Az elképzelés alapvetően nagyszerű, arról nem is beszélve, hogy szándékosan fiatal cigánylányokat és nőket céloznak meg feltehetően nem csak a kiszolgáltatottságuk okán elérhető extra támogatás miatt, hanem azért is, hogy segítsék őket kimozdítani a tipikus cigánylány szerepükből. Elvileg. 

Most, hogy a Corvinus is felvette a kesztyűt, végre legalább egy olyan terület lett, amiben a baloldali és jobboldali cigányok nincsenek egy kalap alá véve, mert ugyan kimondva természetesen nincsen, hogy az egyikbe csak a Momentumos, a másikba meg csak a Fideszes cigányok mehetnek, de a háttérszervezetüket ismerve ez talán mindenkinek egyértelmű. 

Mégis van valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az elmúlt évek során bár számtalan cigánylány vett részt a baloldali médiaképzésen, mégis egy kezemen meg tudom számolni, hány médiában tevékenykedő cigánylány lelhető fel a médiában. Úgy a magyarban, mint a cigányban. 

Olyan, aki a már működő baloldali médiaképzés után tényleges szerephez is jutott egy sem. A szervezet élén álló és a programot futtató cigány nő viszont igen, aki egyébként a korai érdeklődésén túl már tizenévesen lehetőséget kapott arra, hogy kipróbálhassa magát az akkori M1 Roma Magazinjában.  

Hogy ez miért alakult így, az több kérdést is felvet, de leginkább azt, hogy hol van az a sokszor sok cigánylány, akiket az évek során kiképeztek riporternek, kamerásnak, vagy bemondónak? Mire kellettek ők azon túl, hogy a pályázati pénz elszámolásánál létszámot biztosítsanak? És ha már a magyar médiában nem jutottak szerephez, miért nem jutottak hát szerephez a cigány médiában? 

Vajon ezeknek a fiatal lányoknak a tényleges segítése és munkához juttatása a cél, vagy sokkal inkább arról van szó, hogy részvételükkel a szervezet fenntartásához kell hozzájárulniuk? 

Így összegezve a helyzetet, bár a Budapesti Corvinus Egyetem kezdeményezése becsülendő, remélhetőleg ők nem csak beszélni fognak arról, hogy segítik a kiképzett lányokat, hanem ténylegesen is munkához fogják őket juttatni. 

Mert lehet roma integrációról beszélni évekig is akkor, ha a cigányok felé nyújtott segítség mögötti elsődleges szándék nem a cigányok életkörülményeinek javítása, hanem az, hogy a pályázati elszámolásnál csatolni lehessen a jelenléti íveket, és hogy a szervező  ezeket a cigánylányokat kizsákmányolva tovább pöffeszkedjen a trónján. Akár magyar, akár cigány. 

Kikéritek magatoknak a jogaitokat, hisztiztek és tomboltok, mint az óvodások, ha nem azt kapjátok, amit követeltek, és nektek már nem csak a jobb-, de a baloldalon is mindenki ok nélkül rasszista. Ti miért nem arról beszéltek, hogy mi a baj azzal, ha a tizenhárom éves cigánylányok gyereket vállalnak? Miért nem arról beszéltek, hogy miért nem akar egy fehér cigány szomszédot, vagy osztálytársat a gyerekének?

A napokban olvastam egy cikket arról, hogy egy magát roma és melegjogi aktivistának tituláló értelmiségi fiatal cigányember a 444 olddalán arról beszélt, hogy Bogdán László, Cserdi nemrégiben elhunyt polgármestere egy öngyülölő cigány volt, akivel a cigány értelmiség nem tud és akar azonosulni, és akit a többségi társadalom felkent progresszív félistenei ajnároznak jogtalanul.

Elég volt.

Elég volt a Bogdán László elleni hadjáratból, és főként elég volt belőletek, magatokat önként kijelölő roma jogi aktivistákból, akik azt gondoljátok, hogy a cigányság nevében jártok el, amikor hangoztatjátok a vadliberális és eszement ideológiátokat. Elég volt abból, hogy egy ember halála okán akarjátok magatokat fényezni és azt bizonygatni, hogy ti többet tudtok, mint ő tudott. Elég volt abból, hogy megpróbáljátok bepiszkolni Bogdán László emlékét akkor, amikor ti együttesen nem tettetek le annyit az asztalra, mint ő egyedül.

Kikéritek magatoknak a jogaitokat, hisztiztek és tomboltok, mint az óvodások, ha nem azt kapjátok, amit követeltek, nektek már nem csak a jobb-, de a baloldalon is mindenki ok nélkül rasszista, és szerintetek nekünk, cigányoknak az ég világon semmi felelősségünk nincs abban, hogy Európa-szerte, mindegy, hogy keleten, vagy nyugaton, a többségi társadalom gyűlöl minket.

Mikor fog megfogalmazódni bennetek az a kérdés, hogy ez vajon miért van így? És mikor lesztek képesek a gőgős hisztizés és rasszistázás helyett racionálisan érvelni? Mikor látunk majd tőletek tényleges alternatívát, vagy javaslatot ami nem csak abból fog állni, hogy ez így nagyon nem jó, és hogy mindenki rasszista?

Mikor jön el annak az ideje, hogy egy másik cigány tőletek eltérő véleményét méltósággal fogjátok tudni fogadni, és nem tituláljátok annak tulajdonosát öngyülölőnek, homofóbnak, áldozathibáztatónak, kirekesztőnek, vagy identitászavarosnak? Mikor jön el annak az ideje, hogy reálisan fogtok beszélni a hazai cigányság helyzetéről ahelyett, hogy minden kritizálót önreflexióra bíztatnátok?

Bár értelmiséginek tartjátok magatokat, mégis az Egyesült Államok feketekérdését akarjátok ráhúzni Magyarország romakérdésére. Mi közünk van nekünk, magyarországi cigányoknak az amerikai feketékhez? Ha már itt tartunk, valószínűleg azt is tudjátok, hogy a feketék előbb minden szinten szerveződtek, és akkor álltak ki a jogaikért, amikor már volt is mit felmutatniuk. Szépen felzárkóztak a többségi társadalomhoz, mert ők is azt akarták. Ti miért nem arról beszéltek, hogy mi a baj azzal, ha a tizenhárom éves cigánylányok gyereket vállalnak? Miért nem arról beszéltek, hogy miért nem akar egy fehér cigány szomszédot, vagy osztálytársat a gyerekének?

És miért beszéltek a romák nevében? Miért mondjátok, hogy mi, cigányok nem merünk rávilágítani azokra a problémákra, amiket nem tudunk megoldani? Attól, hogy titeket zavar a munka, vannak cigányok, akiket nem. Akiknek nem derogál kapálni, vagy gyógyítani, mégsem verik a tamtamot a jogaikért, mert tudják, hogy kötelességeik is vannak.

Miért kéritek ki magatoknak, ha bárki elítéli a kannibál cigányokat, akik állatként viselkednek és képtelenek az együttélésre? Miért álltok ki a mellkasotokat verve rasszizmust kiáltani akkor, amikor egy fehér nem akar magának cigány szomszédot? És miért nem álltok ki akkor -legalább ugyanolyan hangosan-, amikor cigányok viselkednek kannibálok módjára? Miért nem szólaltatok meg az érdi mészárlásnál? Ti tudtok velük azonosulni? Miért várjátok el a többségi társadalomtól, hogy ne általánosítson, ha ti is azt teszitek?

Ideje lenne felébrednetek, és ha már mindenképp a cigányok nevében akartok beszélni, akkor a sértődöttség helyett vállalni a felelősséget a saját sarunkért.  

És bár ti mindig másokat küldtök önreflexióra, úgy tűnik, arra leginkább pont nektek lenne szükségetek.

Valószínűleg megbukott az az elmélet, hogy mi csak a rasszizmus áldozatai vagyunk, ha szerte Európában minden egyes országban utálnak minket. Még nyugaton is, ahol aztán tényleg megfordul a világ összes etnikuma, valamiért mi, cigányok vagyunk azok, akiket utálnak nem csak a fehérek, de a feketék, az arabok, a kínaiak, meg a hottentották is. 

Nehéz manapság úgy megszólalni cigányügyben, hogy az embert a nagyon progresszív és radikális roma jogvédők ne bélyegezzék kirekesztőnek, homofóbnak, vagy nácinak. 

Nehéz, mert a cigány közélet elmúlt harminc évének meghatározó arcai még mindig nem érzik úgy, hogy ideje lenne méltóságteljesen a háttérbe vonulniuk, és átadniuk a helyet az időközben felcseperedett cigány értelmiségnek, akik új ötletekkel állnak elő a cigányok felzárkóztatását illetően. 

Ráadásul mi, cigányok úgy nőttünk fel, hogy az idősebbjeinket tisztelni kell, mert mindenki a nagybácsink, a nagynénink, a bátyánk, vagy a lalánk, még akkor is, ha vér szerint semmi közünk nincs egymáshoz. Tisztelnünk kell minden idősünket, azokat, akik az apáink, vagy anyáink lehetnének és nekik bizony bármiben ellentmondani hatalmas tiszteletlenség.

Különösen érdekes helyzetet teremt ez a pesti cigányok körében, ahol mindenki ismer mindenkit, papíron mindenki szeret mindenkit, valójában viszont van köztük egy széles családi réteg, akik az évtizedek alatt beszivárogtak úgy a közintézményekbe, mint a civil szférába, és ha tetszik, ha nem, a cigányok képviseletében tolják ugyanazt a roma agendát közel harminc éve. Még akkor is, ha a legtöbb bal-, és jobboldali cigány együttesen csömörlött már meg tőlük az évtizedek alatt, de ezt kimondani a legtöbbjük fél, mivel a véleménye hangos kimondásával a megélhetését tenné kockára. 

Nehéz úgy az övéktől eltérő véleményt kimondani, hogy ne vegyék azt személyes sértésnek, és ne indítsanak publikus lejárató kampányt az ellen, aki cigányként kritikát mer róluk, vagy a cigányokról megfogalmazni. Aki mégis megteszi, az könnyen válik nácivá, homofóbbá, kirekesztővé és áldozathibáztatóvá akkor, amikor kimondja, hogy nekünk, cigányoknak is igencsak sok vaj van a fülünk mögött, és valószínűleg megbukott az az elmélet, hogy mi csak a rasszizmus áldozatai vagyunk, ha szerte Európában minden egyes országban utálnak minket. 

Még nyugaton is, ahol aztán tényleg megfordul a világ összes etnikuma, valamiért mi, cigányok vagyunk azok, akiket utálnak nem csak a fehérek, de a feketék, az arabok, a kínaiak, meg a hottentották is. 

Szóval nehéz megszólalni, és ellenvéleményt mondani úgy, hogy ne legyünk tiszteletlenek, árulók, meg nácik, attól függően, hogy a véleményünk mennyire sarkos és határozott. 

Járóka Lívia, Fideszes Európai Parlamenti képviselő valójában hatalmas bátorságról tett tanúbizonyságot akkor, amikor cigány értelmiségiként beállt a Fideszhez. A sok, főként baloldali hangos cigány előbb megpróbálta beoldalazni, és valamilyen előnyhöz jutni általa, majd miután azzal szembesültek, hogy Járóka elhatárolódik az addigi mainstream roma agendától, júdásnak kiáltották ki, és kitaszították abból a láthatatlan roma értelmiségi körből, ami harminc éve csak elégedetlenkedik és úgy vergődik, mint egy csokor partra vetett hal. 

Az ideológiai különbözőséggel nincs baj. Pontosabban csak a baloldali cigány közéleti és megmondó embereknek van baja azzal, ha egy cigány értelmiségi nem abban látja a megoldást a cigányság problémáira, amiben ők. 

Egészen elképesztő módszereik vannak, például titokban, sunnyogva megkörnyékeznek minden új arcot a cigány politikában, vagy közéletben, előbb bókolnak annak elért sikereiért, majd megpróbálják kipuhatolni, hogy az illető milyen ideológiát, vagy agendát képvisel, és ha az ellenkezik az övékkel, akkor huss, mint aki sosem járt ott, ugyanolyan sunnyogva elvonulnak, mint ahogyan érkeztek, azzal a különbséggel, hogy a publikum előtt annak munkásságát semmilyen formában nem ismerik el. 

Valamiért az a szemlélet is aktívan él bennük, hogy nekik előjoguk van cigányügyben megnyilvánulni, megszólalni, cigányokat képviselni, még akkor is, ha legitim felhatalmazásuk nincsen erre. Semmitől nem riadnak vissza, ha kell, politikai fronton harcolnak tovább egészen addig, amíg tényleges politikai lépéseket kellene tenniük, vagy javaslatokat kellene megfogalmazniuk. 

Merthogy elégedetlenkedésen, meg a nácizáson túl ugyanis nincs közös cigány képviselet, nincs közös javaslattevés, mert mindegyik kakas akar lenni a maga kis szemétdombján és szólóban akar a cigányok megmentőjeként tündökölni. Tisztelet a kivételnek. Annak a kevés kivételnek, akit azonnali hatállyal próbálnak meg likvidálni a közéletből, vagy ha másképp nem megy, végtelen lejárató kampányt folytatnak ellene akár életében, akár halálában. 

Ugyan azt hangoztatják, hogy a politikai baloldal nem teheti meg, hogy Jobbikos jelöltet állít közös ellenzéki összefogásban, de amikor a baloldal megkérdezi tőlük, hogy milyen tényleges megoldást tudnának helyette javasolni, hangos filozófiai elméletek vázolásába kezdenek, önreflexióra buzdítanak, Hitlerről mesélnek, meg arról, hogy a cigány életek is számítanak. 

Kedves cigány bátyáim, laláim, meg testvéreim, a legnagyobb tisztelettel kérdezem tőletek, hogy milyen politikai szerepvállalást vártok a pártoktól, ha ti magatok egymással sem bírtok egyenrangú félként bánni, ha ti mind azt gondoljátok saját magatokról, hogy Magyarország cigány értelmiségi rétegét ti neveltétek ki, és hogy az elmúlt harminc évben bármilyen formában a közéletben színre lépett cigány nektek köszönheti azt, hogy egyáltalán létezik? 

Milyen szerepvállalást vártok a politikai pártoktól, ha az elmúlt harminc évben - miközben kulcsotok volt számtalan politikai lehetőség ajtajához - semmilyen változást nem értetek el a magyarországi cigány politikában? 

Van ám annak hátránya is, hogy a pesti cigányok közt mindenki ismer mindenkit. Mégpedig az, hogy mi nem csak egymás a nyilvánosság felé prezentált arcát, hanem egymás sötét oldalait és titkait is ismerjük. Azokat, amelyeknek a fiók mélyén tartásáért bármit megtennénk.

És amit - a pozíciónkhoz mérten - meg is teszünk. 

Meglepő, hogy az évtizedek óta a közéletben, illetve politikában aktívan részt vevő, baloldali érzésű cigány vezetők egyáltalán meglepődtek azon, hogy az ellenzék elfogadta a Jobbikos jelöltet közös jelöltként. Nem értem a felháborodottságukat, amikor Mohácsi Viktória volt SZDSZ-es képviselő Európai Parlamentbe kerülése óta, azaz tizenöt éve egyik baloldali párt sem állított prominens cigány politikai jelöltet.

Miután az ellenzék a Jobbikos Bíró Lászlót állította közös ellenzéki jelöltként Borsod-Abaúj-Zemplén megye 6. választókerületében, a pesti, baloldali cigány vezetők elégedetlenségüknek adnak hangot, hangos kampányba kezdtek, és arra buzdítják a helyi romákat, hogy semmiképp ne szavazzanak a Jobbikos Bíró Lászlóra, inkább maradjanak otthon, vagy ha már szavaznak, tegyék a voksukat a kormánypárti jelöltre.

Sértődötten követelik és kérik számon a politikai baloldaltól, hogy miért fogadták el közös jelöltként egy rasszista és kirekesztő Jobbikos jelöltet, aki nemrégiben jóízűen hasszanozott és sztojkázott.

Bíró László nem a kétdiplomás, vagy a szakmunkás cigányokról beszélt, hanem azokról a sztojkákról, akiket minden jóérzésű cigány ember megvet, és akikkel nem akar egy megítélés alá kerülni. Nem értem, hogy miért nem hallottuk egyik cigány vezetőnk hangját sem a legutóbbi érdi-enyingi cigányok vérengzésénél. Ott miért nem kérték ki maguknak és határolódtak el az eseményektől? Vagy ők esetleg tudtak velük azonosulni?

Valószínűleg úgy gondolták, hogy az nem tartozik rájuk, és nincs hozzá közük. Akkor félve kérdezem, hogy a borsodi választásokhoz miért gondolják úgy, hogy van? Esetleg azért, mert tőlük nem félnek, vagy esetleg azért, mert őket hülyének nézik, és úgy gondolják, ők majd Budapestről jobban tudják, hogy mi jó a borsodi cigányoknak, mint azok maguk.

Ideje lenne beismerni, hogy a legtöbb magyarnak a cigány az cigány így is, meg úgyis, és ha az egyik cigány az ország egyik végében késel, a másikat az ország másik végében majd nem akarják szomszédnak. Ez elég egyszerű. Ezért kellene akkor is kiállni, amikor az érdihez hasonló eset történik, és nem csak akkor, amikor nem akarnak minket szomszédnak.

Számomra meglepő, hogy az évtizedek óta a közéletben, illetve politikában aktívan részt vevő, baloldali érzésű cigány vezetők egyáltalán meglepődtek azon, hogy az ellenzék elfogadta a Jobbikos jelöltet közös jelöltként. Nem értem a felháborodottságukat, amikor Mohácsi Viktória volt SZDSZ-es képviselő Európai Parlamentbe kerülése óta, azaz tizenöt éve egyik baloldali párt sem állított prominens cigány politikai jelöltet. Sem a DK, sem a Momentum, sem pedig az MSZP. Persze akad egy-egy cigány képviselő a köreikben, de olyan, amelyiknek tényleges hatásköre is lenne, nincs. Ha a baloldali politikusokat valóban annyira érdekli a cigányok sorsa, mint amennyire azt hangoztatják, akkor miért nem jutott eszükbe az elmúlt tizenöt évben egyetlen cigány jelöltet sem állítani?  

Tudom, hogy a Fideszes Járóka Lívia a legtöbb cigány szemében már csak a politikai ideológiája miatt is júdásnak számít, de rugaszkodjunk el most a személyes érintettségünktől és nézzük meg, hogy például az Európai Parlamentben a három roma jelöltből kettő az EPP pártcsalád színeiben politizál, köztük a mi egyetlen cigány EP képviselőnk is. Miért nincs egy cigány jelölt sem a szocialistáknál, sem a megújulóknál? Magyar EP képviselőnk ugyan van a DK-nál, a Momentumnál és az MSZP-nél is, mégsincs közöttük egy cigány se. Miért?

A DK-nál Dobrev Klára, míg a Momentumnál Donáth Anna képviselők vették a hátukra a magyarországi cigányok európai képviseletét, de valamiért egyiküknek sincs még csak cigány munkatársa sem. Tény és való, hogy a Momentum jelenleg jobban fókuszál a melegjogokra, és küzd a szivárvány zászló közintézményi kihelyezésén, de azon túl, hogy elmondják, hogy a „roma élet is számít”, tényleges tevékenységet nem láthatunk tőlük. Bár a Momentum találkozott például a gyöngyöspatai kártérítési ügy képviselőivel, és a DK a Nyílt Társadalom Intézet meghívásának eleget téve részt vett a „Számítanak a Romákra az EU gazdasági felépítése során?” elnevezésű konferencián, - ahol nem mellesleg a három cigány EP képviselő közül senki nem lett meghívva – a hangzatos szónokoláson túl tényleges cigány képviseletet nem láthatunk.

De térjünk vissza Borsodba. 2018-ban a nemrégiben tragikus balesetben elhunyt Fidesz-KDNP jelölt Koncz Ferenc került ki győztesen a maga 49,3 százalékával. A mögötte felsorakozó jelöltek támogatottsága szerint a Jobbikos 31,6%-kal, az MSZP-Párbeszéd jelöltje 14,9%, míg az LMP jelöltje 2,3%-ot szerzett. A számok egyértelműen beszélnek, így a legesélyesebb jelölt jelenleg egyértelműen a Jobbikos Bíró László.

Felmerül a kérdés, hogy miért gondolják a pesti baloldali érzésű cigányok, hogy egyrészt az ellenzék lemond a győzelem lehetőségéről, másrészt miért nem bírják elfogadni, hogy a térségben eddig is jobboldali jelölt volt hatalmon?  

Ha az elmúlt tizenöt évben nem volt baloldali cigány jelölt prominens politikai pozícióban, akkor miért érdekelné az ellenzéket pont most a cigányok sorsa? Illetve, ha a 2018-as helyi eredmények szerint a Fidesz-KDNP győzedelmeskedett, és a  Jobbikos jelölt a második legerősebb jelölt volt, akkor miből gondolják a pesti cigányok, hogy a helyi cigányok analfabéták, és nem tudják, kire adják le a voksukat? Ki szavazta meg a jobboldali jelölteket, ha nem ők?

És miért akarjuk nekik Budapestről megmondani, hogy kire és miért kell, vagy nem szabad szavazni? Mikor lépünk túl azon az önkéntesen felvett megmentő szerepen, hogy mi majd tudjuk, mi kell a cigányainknak? A képviselet nem azt jelenti, hogy a többiek helyett döntünk, hanem azt, hogy az akaratukat elfogadjuk és azt képviseljük. 

Miért akarjuk hát rájuk erőltetni a saját ideológiánkat, és bebizonyítani azt, hogy a baloldalnak igenis számítunk, ha az elmúlt tizenöt év nem támasztja alá ezt az elképzelésünket?

Láttuk-e valamelyik pártot a cigányokért tettekkel kampányolni? Láttuk-e valamelyik pártot a cigány zászló közintézményi elhelyezéséért kampányolni? Nem.

Ideje lenne talán a személyes sértettségeinket félretenni, és nem 200 km-ről megmondani, hogy a Borsodban élő cigányoknak ki lesz a jó. Ha a saját vezetőik hülyének nézik a cigányokat, akkor miért lepődünk meg azon, hogy a politikai pártok nagy része is ezt teszi?