Bár a baloldali pártok olykor-olykor azért szót emelnek értünk, a tapasztalat azt mutatja, hogy a cigányokat választópolgári szerepkörükön túl, politikai szereplőkként azért ők sem tartják egyenrangú partnernek. 

Miután Borsod 6-os választókörzetében az ellenzék elfogadta a Jobbikos Bíró Lászlót közös jelöltként, a pesti cigányok felhördültek, és drámázva adnak hangot a dühüknek és csalódottságuknak. Teszik ezt úgy, hogy elsősorban Bírót és a Jobbikot támadják, nem pedig a baloldali pártokat vonják felelősségre azért, hogy azok megszegték a nekik tett ígéretüket.

Újra felvetődik a kérdés, hogy ha a baloldali pártoknak tényleg annyira fontosak a cigányok, mint ahogy azt hangoztatják, és ha tényleg elkötelezték magukat arra, hogy nem támogatják a rasszizmus semmilyen formáját, akkor miért fogadták el a nemrégiben sztojkázó Bírót közös ellenzéki jelöltnek úgy, hogy a cigányok nagy részének felháborodása borítékolható volt.

Kérdéses, hogy az ellenzéknek szerencsés volt-e Bírót indítania közös ellenzéki jelöltként, és ha őszinte választ akarunk adni, hát joggal mondhatjuk azt, hogy nem. Nem szerencsés olyan politkust támogatni, akinek valaha is rasszista megnyilvánulásai voltak, még akkor sem, ha azóta ezért már bocsánatot kért, és akkor sem lenne az, ha éppenséggel szélsőbaloldali pártot képviselő politikusról lenne szó. 

Az is érdekes, hogy míg a baloldali és jobboldali média egyaránt előszeretettel említi Bíró antiszemita kijelentését, úgy annak sztojkázásával nem foglalkoznak ugyanolyan lelkesedéssel, és valamiért sokkal fontosabbnak tartják Bíró zsidókhoz, mint cigányokhoz intézett bocsánatkérését.

Ezzel párhuzamban, bár hasonló tettei voltak a Fideszes Pócs Jánosnak és a DK-s Budai Imrének, úgy tűnik, azokon valamiért könnyebben átsiklik az ember fia feltehetően azért, mert a cigányok valamiért úgy hiszik, hogy a Fidesz-KDNP-nek és a DK-nak számítanak, és hogy politikusaik cigányozása csak egy véletlen nyelvbotlás volt. 

Miután egyértelmű, hogy a Momentumnak vidéken nincsen szavazóbázisa, és Borsod hatos körzetben egy Momentumos jelölt indítása egyértelmű kudarcot jelentett volna, az ellenzéki pártok nyilván mérlegelték, hogy ki mögé érdemes beállniuk ahhoz, hogy megdöntsék a Fidesz-KDNP kétharmadát. Így döntöttek hát Bíró mellett. 

Miután Bíró támogatása nem csak felháborodást váltott ki, de remek alapanyagot is szolgáltatott a kormánymédiának annak lejáratásához is, és miután a döntés a cigányok nagy részét felháborította, logikusnak tűnik, hogy tényleges ellenzéki összefogásról inkább akkor lehetett volna beszélni, ha az ellenzék - a helyi cigány lakosság nagy számát figyelembe véve - közösen beállt volna a körzet egyetlen cigány jelöltje, a független Váradi Gábor mögé. 

Az, hogy ezt mégsem tették meg -arra enged következtetni, hogy egyik politikai pártnak sem érdeke, hogy a térségben cigányember kerüljön hatalomra, mert bár a baloldali pártok olykor-olykor azért szót emelnek értünk, a tapasztalat azt mutatja, hogy a cigányokat választópolgári szerepkörükön túl, politikai szereplőkként ők sem tartják egyenrangú partnernek. 

Visszatérő elem, hogy míg a jobboldalon, a Fidesz-KDNP színeiben több cigány politikust is láthatunk, köztük Farkas Flóriánt és Járóka Lívia EP képviselőnket, addig a baloldalon nemhogy európai, de hazai parlamenti képviselőt sem. 

Vélhetően azért, mert ha lenne, úgy kiderülne, hogy a cigányok sem hülyék vagy árvák, és megfelelő képzettség és lehetőség birtokában ők is képesek lennének ellátni a saját képviseletüket. De mivel úgy tűnik, hogy a cigányok sajnálata és nyomorban tartása érdeke a mindenkori baloldalnak, így az is érthető, ha nem engednek maguk közé értelmes cigányt, és főleg nem olyan pozícióra, ahol az hatalommal, vagy döntési jogkörrel bírhatna. 

Erre jó példa Szanyi Tibor ISZOMM pártja is, akik bár alelnökükké választottak egy cigányt, szemmel láthatóan arra hatalmat már nem adtak neki, hogy az kiálljon a sajátjaiért, és hogy a vezénylésével legalább ők, baloldali pártként a cigányok elvárásainak megfelelve a baloldali, egyetlen cigány jelölt Váradi Gábort támogassák Borsod 6-os körzetében. 

Úgy tűnik, a többségi társadalom sajátja, hogy míg közülük sokan elkötelezetten dolgoznak a romák megsegítésén és integrációján, addig a legtöbben közülük képtelenek félretenni az atyáskodó szerepüket, és  képtelenek a cigányokat egyenrangú partnerként kezelni.

Természetesen tisztelet a kivételnek, de lehet az szociológus, szociális munkás, vagy politikus, a legtöbb közülük a cigányügyet nem cigány szakértők bevonásával képzeli megoldani, hanem olyan nem cigány szakemberekkel, akik kívülállókként saccoják meg, miként lehetne a cigányügyet a legjobban kezelni. Az elmúlt évtizedek gyakorlata azt mutatja, hogy ha netán mégis bevonnak egy cigány szakembert a folyamatba, annak döntéshozatali jogot, vagy hatalommal bíró pozíciót biztosan nem adnak. 

Erre tökéletes példa a jelenlegi kormány cigánypolitikája is, ahol bár futnak roma integrációs projektek, a kormány még az általa elismert, egyetlen legitim cigány szervezetének szakembereit sem engedi részt venni a projektek kidolgozásában, ehelyett inkább -egyetlen alternatívaként - az általuk elképzelt és kidolgozott integrációs programtervezetet tukmálják rájuk. 

A cigány vezetőknek tehát túl sok választásuk nincs, vagy elfogadják a felkínált alternatívát, bólogatva háttérbe vonulnak és élvezik az anyagi támogatást, vagy ragaszkodnak a saját szakembereikhez és elképzeléseikhez, de pénz nélkül maradnak. 

Ezért nincs hát látszata a sok évtizednyi roma integrációnak, meg annak a sok euró miliónak, amit az Európai Unió az elmúlt közel két évtizedben öntött már a cigányügybe. Mert a tényleges problémákra rálátó, azokat a saját bőrükön tapasztaló, és azokra alternatívát kínáló cigány szakembereket a felzárkózási programok kidolgozásában nem engedik szerephez jutni. 

Visszatérve tehát Borsodba az ellenzék Bíró indításával mellényúlt, amikor a cigányok kontra nem cigányok fontosságát mérlegelte, mert ugyan a nem cigány szavazók feltehetően nem, de a cigány szavazók minden bizonnyal nemcsak hogy beálltak volna Váradi Gábor mögé, de annak kampányát a Jobbikostól a Momentumos cigányig egységesen és önkéntesen mind segítették volna. 

Így viszont marad a sok elégedetlen és frusztrált cigány jogos felháborodása, és csalódottsága, és a dilemma, hogy a Fidesz-KDNP kétharmadának megdöntése, vagy a Jobbik büntetése legyen a fontosabb.

A baloldali pártoknak meg marad a kudarc, amivel a következő választásokon fognak szembesülni, és a hálátlan feladat, hogy újra meggyőzzék majd a cigányokat arról, hogy emberszámba veszik őket. 

A most háborgó cigányokat viszont kéretik a baloldali pártoknál háborogni és azokat számonkérni arról, hogy miért szegték meg a nekik tett ígéretüket, mert a jelenlegi helyzetben ők sokkal inkább hibásak, mint a térségben a nem cigány szavazók által biztosított, erős bázissal rendelkező Bíró László. 

Képek: hvg, hírolvasó, bvh